Italok
Történt egykor hogy irsai mustjába,
belenyalt egy-két ártatlan siheder pára.
Fölhevült a testük s piros pozsgás arcuk,
tudták ez lesz első alkoholos harcuk.
Összedugták buksijukat, de ilyet még nem láttak,
kortyoltak hát még egyet, s nyomban felnőtté váltak.
Kökény-szemű Katicának, ki csapott egykor szelet,
Palacsintás király egyszülött fia lehetett.
Udvarolt is neki úgy gondolta hátha,
örökké övé lesz-e kökény-szemű mátka.
És bíz úgy érezte odalönt oly kömény,
de mi erőt adott nem a kökény szem volt, hanem egy szem kömény.
A jó pálinka egy csodaszesz!
Az ember attól csak bölcsebb lesz!
Én is igencsak bölccsé váltam,
Mert már sokféle pálinkát próbáltam.
Főzőmesterek választott királya,
bajban volt egykor, mert gyümölcs nem lévén,
hatalmas nyomás nehezedett rája.
Bejárta hát Tornyát, Baranyát, hogy megtalálja
végtelen mezők fekete aranyát.
S mikor kérdezték tőle- Hogy találhatta-e sose látott messiást?
Lazán csak így felelt: Mákum volt semmi más.
Mák + pálinka = Mácum
Ha vezekelned kell, drága jó barátom, ebből tölts egy keveset.
Én tiszta szívemből ajánlom, ha anno e fa gyümölcsétől Ádám és Éva is bűnbe esett.
E hordók menedékére, egykor betyárok betyárja,
Rózsa Sándor is rá volt kényszerülve.
Soha nem is kapták volna el szegény fejét,
csak hogy a boldogságtól megrészegülve, elfecsegte rejtekhelyét.
Nem volt többé Magyarnak szüksége puskaporra,
mikor Gyula várát egykor a Török ostromolta.
Kádárok munkájában lévő cseresznyéből merítettek erőt,
így emelve örök tiszteletre a mámoros törökverőt.
Ős apánk Árpád, ki kinézte nekünk e szent helyet,
egy aranyló gyümölcs volt, mit először szájába vehetett.
Kérdezték a vezérek- vajon ez már megérett?
Mondotta hát: keserédes, és egy kissé fanyar,
de mostantól ahol a Birs, csak ott lészen magyar.
Ős apánk Árpád, ki kinézte nekünk e szent helyet,
egy aranyló gyümölcs volt, mit először szájába vehetett.
Kérdezték a vezérek- vajon ez már megérett?
Mondotta hát: keserédes, és egy kissé fanyar,
de mostantól ahol a Birs, csak ott lészen magyar.
Örök körforgásra ítéltetett azok mutatója
akik, lábait megcsókolta egykor, az isteni múzsa csókja.
Mi meg volt akkor könnyben, vérben, kilehelt verítékben,
Az most 63 fokon izzik minden terítéken.
S kinek ajkán nyugszik majd-e varázslatos párlat,
Egy pillanatra az is legendává válhat.
Tisztelegjünk előttük hát egy utolsó körrel,
Bízva hogy veri még 6:3-ra a Magyar az Angolt a pályán, s nem ököllel.
Örök körforgásra ítéltetett azok mutatója
akik,lábait megcsókolta egykor, az isteni múzsa csókja.
Mi meg volt akkor könnyben, vérben, kilehelt verítékben,
Az most 63 fokon izzik minden terítéken.
S kinek ajkán nyugszik majd-e varázslatos párlat,
Egy pillanatra az is legendává válhat.
Tisztelegjünk előttük hát egy utolsó körrel,
Bízva hogy veri még 6:3-ra a Magyar az Angolt a pályán, s nem ököllel.
Örök körforgásra ítéltetett azok mutatója akik,
lábait megcsókolta egykor, az isteni múzsa csókja.
Mi meg volt akkor könnyben, vérben, kilehelt verítékben,
Az most 63 fokon izzik minden terítéken.
S kinek ajkán nyugszik majd-e varázslatos párlat,
Egy pillanatra az is legendává válhat.
Tisztelegjünk előttük hát egy utolsó körrel,
Bízva hogy veri még 6:3-ra a Magyar az Angolt a pályán, s nem ököllel.