Mit isten egykor egybekötött és ma kettéválna,

újra összefonja azt az erdei málna.

S ki kapcsolatból idő előtt kiszállna,

azt is visszatessékeli az erdei málna.

És az elhagyottaknak is, az új szerelemre várva,

ha párjuk nem is, de gyógy írjük lehet az erdei málna.

Az ünnepi asztalnál megjegyezte egy kíváncsi alany:

Az arany dióban bizony, a dió az arany.

A receptjét bíz ő is hiába kereste, csak érezte,

hogy meghittebb lesz tőle a szenteste.

Azóta mindig csak arra törekszik,

legyen arany diónk, mert ki kíváncsi, hamar megöregszik.

Mostanában a hideg rám mozog,

De ölelésben fűt a szikra.

Esténként csak arra gondolok,

S az eper ízű pálinkára.

Nap sütötte eső mosta,

langyos szellő szárította,

fáról hullott a nyakamba,

gyüjtögettem kosaramba,

összezúztam mindet,

így aztán hordóba mehetett.

 A természet édenkertje

Zamatát benn elrejtette.

Földön termő égi manna,

Ízlelheted, hogy mifajta.

Mosolybontó, csupa derű,

Életre kelt, oly nagyszerű!

Kóstolgasd meg mind, Barátom,

Tudod, tőled nem sajnálom.