Italok
Kristálytiszta, gyógyerejű,
Palackba zárt finom nedű.
Kóstolj hát egy kupicával,
S megbékélsz e rút világgal.
Mosolybontó, csupa derű,
Életre kelt, oly nagyszerű!
Kóstolgasd meg mind, Barátom,
Tudod, tőled nem sajnálom.
Kóla ízű likőr.
Faluvégi kifőzdében történt az eset,
nemes szilva pálinkába fahéj keveredett.
Ki arra járt illatától megrészegedett,
s másik nembe azonnal beleszeretett.
S kik megízlelték, azóta csak ebből inhalálnak.
Elnevezvén Fahéjas szilvának a szerelem italának.
Főzőmesterek választott királya,
bajban volt egykor, mert gyümölcs nem lévén,
hatalmas nyomás nehezedett rája.
Bejárta hát Tornyát, Baranyát, hogy megtalálja
végtelen mezők fekete aranyát.
S mikor kérdezték tőle Hogy találhatta-e sose látott messiást?
Lazán csak így felelt: Mákum volt semmi más.
Alma - mák likőr.
Főzőmesterek választott királya,
bajban volt egykor, mert gyümölcs nem lévén,
hatalmas nyomás nehezedett rája.
Bejárta hát Tornyát, Baranyát, hogy megtalálja
végtelen mezők fekete aranyát.
S mikor kérdezték tőle Hogy találhatta-e sose látott messiást?
Lazán csak így felelt: Mákum volt semmi más.
Mák + pálinka = Mácum
Ahány gyöngyszem pihent már az alföldi fákon,
Annyiszor segített nekünk magányos éjszakákon.
S ki-e méhek által megcsókolt nedűt, megkóstolt, sose lesz már bágyadt,
csak pihenőnek fogadja magához, ezen bíbor gyümölcságyat.
Faluvégi kifőzdében történt az eset,
nemes alma pálinkába fahéj keveredett.
Ki arra járt illatától megrészegedett,
s másik nembe azonnal beleszeretett.
S kik megízlelték, azóta csak ebből inhalálnak.
Elnevezvén Fahéjas almát a szerelem italának.
Mit isten egykor egybekötött és ma kettéválna,
újra összefonja azt az erdei málna.
S ki kapcsolatból idő előtt kiszállna,
azt is visszatessékeli az erdei málna.
És az elhagyottaknak is, az új szerelemre várva,
ha párjuk nem is, de gyógy írjük lehet az erdei málna.
Az ünnepi asztalnál megjegyezte egy kíváncsi alany:
Az arany dióban bizony, a dió az arany.
A receptjét bíz ő is hiába kereste, csak érezte,
hogy meghittebb lesz tőle a szenteste.
Azóta mindig csak arra törekszik,
legyen arany diónk, mert ki kíváncsi, hamar megöregszik.
Mostanában a hideg rám mozog,
De ölelésben fűt a szikra.
Esténként csak arra gondolok,
S az eper ízű pálinkára.
Nap sütötte eső mosta,
langyos szellő szárította,
fáról hullott a nyakamba,
gyüjtögettem kosaramba,
összezúztam mindet,
így aztán hordóba mehetett.
A természet édenkertje
Zamatát benn elrejtette.
Földön termő égi manna,
Ízlelheted, hogy mifajta.
Mosolybontó, csupa derű,
Életre kelt, oly nagyszerű!
Kóstolgasd meg mind, Barátom,
Tudod, tőled nem sajnálom.